Álmomban sem gondoltam volna, hogy az amit én egy kis izom húzódásnak gondolok igazából trombózis és a mai napig egyszerűen felfogni is képtelen vagyok hogy bele is halhattam volna.
28 éves vagyok, nincs túlsúlyom, ha nem is állandóan, de általában rendszeresen mozgok, figyelek az egészséges életmódra. Ugyan ülőmunkát végzek, de mindig figyeltem rá, hogy óránként átmozgassam a lábaimat, ha bedagadtak feltettem egy székre és úgy dolgoztam. Nincs visszerem és igazából semmi se indokolta, hogy a trombózisom legyen. Még csak nem is azok a tüneteim voltak amiket leírnak.
Nos először is lássuk mit írnak, mik a trombózis jelei:
Felületes vénás trombózis:
A felületes véna és az azt körülvevő bőr és bőralatti szövetek fájdalmas duzzanata érződik. Jelentős bőrpír látszik, az érintett szövetek a környezetüknél lényegesen melegebbek.
Az érintett felületes véna egész lefutása mentén érzékeny. A fájdalom a végtag, általában a láb, más részein is jelentkezhet. A gyulladt vénaszakasz megkeményedik (induráció), húrszerű tapintású, a bőr a környékén megsötétedhet.
Az orvosok elkülönítik a steril, hámsérülés és fertőzés nélküli tromboflebítiszt a szeptikustól, amikor a hám sérülésén keresztül fertőző ágensek súlyosbíthatják a helyzetet. Ilyenkor, krónikus esetben fekélyes sebek is keletkezhetnek.
Mélyvénás trombózis:
Legjellegzetesebb tünete az alsó lábszár járásra fokozódó fájdalma. A láb duzzadt, kékesen elszíneződik. Az érintett alsó lábszár bőrfelülete a gyulladás miatt meleg, körfogata mérhetően megnő. A lábfej hátrafeszítésével a térdhajlatban a beteg erős fájdalmat jelez (Homan-tünet).
Késői tünet a bőr barnás elszíneződése a bokáknál, amit a kitágult vénákból kivándorolt vörösvértestek okoznak. Itt a bőr sérülékenyebb, könnyebben fekélyesedik.
A trombózis azonban minden tünet nélkül is bekövetkezhet, ez az ún. néma trombózis, és csak a későbbi évek során bekövetkező lábszárödéma, visszértágulat, a bokatáj kötőszövetes megkeményedése és rozsdabarna elszíneződése (= poszttrombotikus szindróma) jelzi a vérrögösödés korábbi lezajlását. A vérrög leszakadásával kialakulhat masszív tüdőembólia, mely hirtelen halált eredményez.
Szívrendellenesség társulása esetén a trombus bekerülhet a tüdőszövetet ellátó artériás hálózatba, és tüdő-infarktust okozhat, mely erős, szúró jellegű mellkasi fájdalommal, heves köhögéssel és vérköpéssel jár. A folyamatosan leszakadó kisebb trombusok krónikus tüdőembóliát is okozhatnak, mely sokszor csak jelentéktelen alsó légúti panaszokban nyilvánul meg. A kisebb trombusok a tüdőn, mint elsődleges szűrőn, át is hatolhatnak, ilyenkor agyembólia is lehet a következmény.
Ágynyugalom és alvadásgátló kezelés hatására a vérrög (trombus) növekedése megáll, és a szervezet vérrögoldó enzimjei jelentős részét fel is oldják. A trombus másik részét kötőszöveti sejtek járják és szövik át, aminek következtében a trombus - orvosi kifejezéssel - szervül.
Ezekhez képest az én tüneteim:
A vádlim tényleg egy kicsit bedagadt, de mivel dolgoztam és ez sűrűn előfordul nem keltett bennem gyanút, hogy gond lenne. Egyik este éreztem, hogy egy picit fáj a vádlim, tényleg csak egy kicsit, ezért azt hittem meghúztam vagy ilyesmi, aztán ez a fájdalom egyre erősödött. Leginkább akkor éreztem amikor az ágyból kilépve ráálltam, majd jövés-menés közben egyre enyhült a fájdalom. Nem volt meleg, nem volt piros a lábam semmi más tünetem nem volt.
4 nap után már nagyon fájt felkelésnél ezért döntöttem, hogy kórházba megnézetem. Felhívtam a mentőket hogy ilyen panasszal hova menjek, ők azt mondták, hívjam ki az ügyeletet. Az ügyelet nem jött ki, azt mondták menjek a Merényi kórházba, mivel nem belgyógyászati a panaszom (az volt és ha kijönnek, rögtön bekerülhettem volna a tőlem 3 percre található Dél-Pesti kórházba, nem kellett volna 5 órát mentőre várnom a Merényiben).
A Merényi ügyeletén rögtön trombózis gyanúval kezeltek, majd az átszállításom után a Dél-Pestiben folytatták a vizsgálatokat. Szerencsére lelkiismeretes dokit kaptam, ugyanis a vérképem sem mutatta ki a trombózist, az orvos mégis felküldött ultrahangra, ami viszont már kimutatta, hogy felületes vénás trombózisom van.
Azonnal felvettek az osztályra. Az ünnepre való tekintettel szerdáig itthon pihenek és adom magam napi 2x a vérhigító injekciót. - Én mindig is rettegtem a tűktől, a szúrástól, nos az elsővel megszenvedtem a 3. már simán ment. Nézzük a dolgok pozitív oldalát a tűszúrástól már nem félek. :)
Hogy milyen lesz az életem trombózis után? Miket kell tennem? Hogyan tovább? Még nem tudom. A következő bejegyzés erről fog szólni.
Egy pár jó tanács tőlem:
Én sosem voltam nagy dokihoz járós és ez most akár az életembe is kerülhetett volna, szóval, ha fáj a lábad és nem csináltál semmi extrát előtte, akkor nézesd meg minél előbb! Inkább vesszen kárba az a pár óra míg megvizsgálnak meg várakozol, mint esetleg már a mentő vigyen!
Fontos a megelőzés, de mint látható nem minden, figyelj oda magadra, kérdezd meg a családodban milyen betegségek voltak gyakoriak és járj el szűrű vizsgálatokra!
Most élj! Annyit tervezgettem a jövőmet és nem sokon múlt hogy ne legyen! Használj ki minden pillanatot!!!
Vigyázzatok magatokra! Wiko
